Az 1990-es években rengeteg embert ültetett le a képernyők elé a Dallas című amerikai sorozat. Családról, pénzről, hatalomról és titkokról szólt. Az RTL klubon futó Édes, drága titkaink ezt hivatott folytatni.
Darlingék. New York legbefolyásosabb és leggazdagabb családja. Róluk szólnak az epizódok. A családfő és az agytröszt Tripp Darling, akit kiválóan alakít a Piszkos tizenkettőből ismert Donald Sutherland. Számtalan fia és lánya közül a legnagyobb név William Baldwin (Lepattintva). Az igazi főszereplő azonban nem Darling, ő Peter Krause (Sírhant művek), aki a család ügyvédjét játssza Nick George néven.
Egy-egy rész többségében a humor uralkodik, de egyfajta nyomozás is folyik, hiszen Nick George apja - aki szintén ügyvédként szintén a Darlingéknak dolgozott - ismeretlen okokból halt meg.
Nagyon jó, ahogy New York zsibongó utcáit és felhőkarcolóit visszakapjuk a képernyőn, s a látvány mellett még dögös zenék is szólnak. Az ember úgy érzi, mintha maga is részese lenne a cselekménynek, ezt nagyon eltalálták.
Ezen kívül olyan témákat is feszeget, mint a pénz kérdése, vagy hogy egyáltalán mi értelme az emberi létnek? Hiába a Darling család a leggazdagabb egész New Yorkban, a pénz nem minden. Ugyan megvehetnek mindent, amit csak szeretnének, de érzelmeket, boldogságot és elismerést nem lehet kapni még zöldhasú ellenében sem. Továbbá a "sztárok", vagy "kiváltságosak" élete sem fenékig tejfel, hiszen lépten-nyomon lesik őket, minden apró kis mozdulatukra oda kell figyelniük, miközben sokszor szeretnének ők is átlagemberek lenni. Ahogy a sorozat kezdőjelentében is hallható: "A Pénz szeretete a Gonoszság gyökere".
Mindenképpen jó, hogy valamifajta tanító jellege is van minden egyes résznek, ugyanis így legalább nem egy értelmetlen szappanoperát kell néznünk, még akkor is, ha sokszor annak tűnik. Hétköznapi problémákat veséz ki a gazdag eliten keresztül.
A hétköznapiasságot támasztja alá az is, hogy minden epizódban szerepel - legalábbis megemlítve - vagy Justin Timberlake, vagy Ethan Hawke, olyan sztárok, akiket nap, mint nap láthatunk a televízióban, s látszólag semmi gondjuk. Látszólag. Igazából azonban ugyanolyan gondokkal küzdenek, mint mi, "egyszerű" emberek.
Kifejezetten jó, ahogy ezt a szerkesztők és írók belecsempészik a jelenetekbe.
Ez lenne tehát a "modern Dallas". Úgy érzem, hogy nem egy szokványos amerikai sorozatot kapunk, hanem olyat, ami képvisel is valamit. Képvisel értékeket, és gondolkodtat. Azt hiszem minden műnek, legyen az film, zene vagy könyv, ez lenne a célja, úgyhogy nálam tízből tíz pont jár az Édes, drága titkainkra.